Szabadidőmben néha kicsit retro kódolok és szép meg jó az emulátor, de úgy éreztem, mégis csak jó lenne igazi vason kipróbálni, amit készítek. Amúgy is benne vagyok abban a korban, amikor az ember kicsit nosztalgiázna és jól esne az időutazás, tehát mindjárt két okom is volt arra, hogy összerakjak egy alapvetően DOS-os retro PC-t.
A Pentium 1-es korszakot lőttem be, mert ez adja a legjobb támogatást azokhoz a játékokhoz és demokhoz, amikre a gépet használni akarom. Hosszú volt az út, mire megtaláltam a számomra legjobb konfigurációt, ezért megosztom, hátha másnak is segítek vele.
A legjobb kompromisszum erre a korszakra szerintem
- Intel 440BX chipsetes Slot 1 ATX alaplap legalább 2 ISA slottal, BIOS-ból állítható szorzóval és FSB-vel
- Szorzózár mentes Pentium II vagy szorzózáras Pentium II 350 MHz (3,5 × 100 MHz FSB)
- 128-256 MB RAM
- nVidia Geforce MX és hasonló korabeli Geforce-ok
- Késői notebook IDE HDD vagy olcsó 128 GB SSD IDE-SATA adapterrel
- Valamilyen használt floppy meghajtó és optikai meghajtó
- Jól szellőző ATX ház
- Minőségi ATX táp
- Sound Blaster 16
- PicoGUS
- PS/2 billentyűzet és PS/2 optikai egér
- 5:4 hagyományos VGA-ra tervezett LCD monitor
Elég egy gép?
Attól függ. Ha azt az időszakot célzod, mint én, akkor szerintem igen. Ettől függetlenül is ajánlom, hogy ne engedd, hogy beszippantson a retrozás. Épp elég egy gépet elhelyezni, ha több van, akkor még több hely kell, vagy állandóan cserélgetni kell a perifériákat. Ha most arra gondolsz, hogy erre van a KVM, sajnos azt kell mondjam, hogy az sem ideális.
Két KVM switchet próbáltam, az egyiknek fizikai átkapcsoló gombja volt, a másikat billentyűzetről lehetett vezérelni. A fizikai kapcsolós volt a régebbi, ez elég sokat rontott a képminőségen és legfeljebb 1024 × 768-as felbontást tudott. A másik egész jó volt, de volt egy módja, amivel 5 másodpercenként váltott a két gép között és ezt a bal shift - jobb shift gyors egymás utáni lenyomásával lehetett aktiválni. Normális esetben ilyet nem nagyon csinál az ember, kivéve a flipperes játékoknál. Sajnos nem lehetett ezt kikapcsolni és nagyon zavaró tudott lenni. Mivel az egyik gépet végül alig használtam, inkább kiszedtem a KVM switchet.
Azt mondom, hogy egy ilyen korszerűsített Pentiummal a legtöbb DOS-os programot lehet futtatni, ami pedig nem megy, arra ott a DosBox. Rengeteg játék van, játsz azzal, ami megy és ne azon törd a fejed, hogy mi nem megy. Windowsos 3D játékokhoz viszont ez már gyenge, oda valami erősebb kell, mint pl. a lentebb részletezett Pentium 4-es. Viszont tapasztalataim szerint a Windows-os játékok többségét némi hekkeléssel el lehet indítani egy mai gépen is, szóval ezek miatt nem biztos, hogy érdemes tartani egy retro konfigot.
Pentium II
Ez az aktuális retro PC-m, a harmadik a sorban és remélem, hogy egyben az utolsó is.
Alapok
- Abit BX6 2.0 ATX alaplap 1 AGP, 5 PCI, 2 ISA slottal
- Pentium II 350 MHz SL2U3 (3,5 × 100 MHz)
- 256 MB PC133 SDRAM (ami valamiért 128 MB-nak látszik)
- SuperPower (Codegen) M608-CA ATX ház
- FSP Hyper K PRO 500W ATX táp
- Startech ATX2024FM 24 - 20 tűs ATX táp átalakító
A Pentium II-t alapvetően a gyári órajelén, 350 MHz-en használom. Ez a processzor szorzózáras, sem felfelé, sem lefelé nem lehet eltérni a gyárilag beállított 3,5-es szorzótól, viszont az FSB-t tetszőlegesen lehet változtatni. Ha valamelyik program nem indul el (jellemzően division by 0-val szoktak megállni), visszaveszem 66 MHz-re, így 3,5 × 66 = 233 MHz-en fog futni, ami általában megoldja ezt a problémát. Az FSB gyorsan módosítható az Abit Soft CPU BIOS-ban. Ha valamihez nagyon nagy lassítás kell, akkor szoftveresen letiltom az L1 cache-t (ez ilyenkor letiltja az L2-t is), így egy gyenge 386SX szintjére lassul a gép.
A tápátalakítóra azért volt szükség, mert ezeken a régi lapokon az ATX csatlakozó csak 20 tűs és itt úgy van elhelyezve, hogy nem lehet lelógatni a maradék 4 PIN-t, mert útban lenne az AGP-s videokártyának. Meg lehetett volna oldani egy sima 24 tűs toldóval is úgy, hogy az alaplapi csatlakozónál levágom a felesleges részt, de az átalakító mégis csak kultúráltabb. Azért ezzel kellett küzdeni, mert az FSP-nek masszív tüskéi vannak és ki akarta több helyen is nyomni az adapterből a kábelt. Az FSP táp ugyan nem ad -5 V-ot, de nem találkoztam eddig semmivel, aminek szüksége lett volna rá.
Megjelenítés, bevitel
- Inno3D nVidia Geforce4 MX440 64 MB AGP
- Samsung SyncMaster 913BM plus 19" 1280 × 1024 LCD monitor
- V7 amerikai USB / PS/2 billentyűzet és optikai egér
- Genius Flight2000 F-23 joystick
A monitorral óriási szerencsém volt. Egy céges selejtezésből került hozzám ingyen és kb. a legjobb LCD, amit retrohoz használni lehet. A betekintési szögei TN panelhez képest kifejezetten jók és a kontrasztja is megfelelő. Emellett még igazi analóg VGA bemenetre tervezték, elég széles tartományban tudja kezelni a frissítési frekvenciákat és a kijelző frissítési gyakoriságát is a bemenethez igazítja. Eredetileg kettő ilyenem is volt, csak az egyiknek tönkrement a háttérvilágítása és leadtam elektronikai hulladékba... :(
A Geforce4 MX440 DOS kompatibilitása elég jó és Windows 98 alatt is szépen működik. Mivel ez már az LCD korszakban készült, szép éles képe van 1280 × 1024-es felbontásban is. DVI kimenetes kártyát nem érdemes keresni, mert a régi AGP-s kártyák DVI kimenete mind fix felbontású és 60 Hz-es.
A beviteli egység egy V7 amerikai billentyűzet és optikai egér, ez újonnan kapható (volt), alapvetően USB-s, de jár hozzá USB - PS/2 átalakító. Az egér nekem kicsit lapos, de amúgy OK, a billentyűzet közepesen vacak membrános, kicsit ragadós, de azért lehet vele élni. Az amerikai kiosztás kicsit furcsa, ha újra vennék, angolt választanék az L alakú enter miatt. DOS alatt mindenképpen angol/amerikai kiosztást javaslok, hamar meg lehet szokni.
Tárhely, hálózat
- Patriot P210 128 GB SSD
- Gembird IDE - SATA átalakító
- Sony MPF920 3,5" floppy meghajtó
- LG GSA-H10N optikai meghajtó
- TP Link Realtek RTL8139D PCI hálókártya
Itt szoktak kezdődni a szoftveres nehézségek. Régi meghajtót nem érdemes használni, azok is öregszenek, meg zajosak is. Az újak viszont nagyok és gyakori probléma ezeknél a régi lapoknál, hogy nem támogatnak nagy meghajtókat. Sajnos van olyan extrém eset is, hogy a BIOS lefagy, ha bizonyos méretnél nagyobb meghajtót lát (többféle korlát is létezik). Szerencsére a BX6 2.0-hoz van gyári friss BIOS frissítés, így itt ez nem volt gond, csak fel kellett rakni. Kis ijedtség volt azért, mert frissítés közben leállt "Flash ROM is Write-Protected" hibával, de egy korábbi awdflash-sel (8.23) sikerült befejezni. Persze a hibaüzenet után addig nem indítottam újra, míg nem ment végig sikeresen a frissítés. Ha nincs javított gyári BIOS, akkor itt érdemes szétnézni. Ha itt sincs, arra is vannak megoldások, szerencsére nekem ezekre nem volt még szükségem.
Az SSD nem volt kérdés, ezek a kicsik most már lassan tényleg szotyi árban vannak. Egy átalakítóval van az IDE portra kötve, ennek annyi mellékhatása van, hogy nem jelez a HDD LED a házon. Emellett kicsit furcsán megy az automatikus felismerés is, kb. a 4. reboot után sikerült 128 GB-osnak felismertetni az alaplappal a meghajtót. Ha ezeken túl van az ember, utána már működik, de inkább más átalakítót ajánlanék.
A floppy mindenképpen jó, ha van, az optikai meghajtó CD-n, illetve DVD-n meglévő programok telepítéshez hasznos. A hálókártya azért kell, mert a gépről, illetve a gépre FTP-vel a legegyszerűbb másolni. Ezek a régi 100 mbit-es Realtekek mindenhol ott vannak, nekem is volt itthon kettő még a régebbi időkből. Van DOS-os packet drivere, ezt tudja használni az mTCP-ben lévő FTP szerver. Írtam egy batch file-t, ami betölti a packet drivert, kér IP címet DHCP-n (mindig ugyanazt kapja a routertől), majd elindítja az FTP szervert. Az FTP szerverre belépek a "rendes" PC-ről és le/feltöltöm amit szeretnék közvetlenül a retro gép bármelyik meghajtójára, majd kilépek belőle és kész is van. Az FTP szerver leállítása után a batch eltávolítja a Realtek packet drivert is, így az nem foglal feleslegesen memóriát.
Hang
- Sound Blaster Vibra 16S CT2800
- Serdaco e-wave wavetable MIDI kártya
- Serdaco CVX4 Vogons tuning edition
- PicoGUS 2.0
A hangkártya az egész retrózás krémje. A választék végtelen és nincs tökéletes megoldás. :) A CT2800-at azért választottam, mert ezen eredeti OPL3 van, így az FM hang olyan, amilyennek lennie kell, bár nem vagyok annyira kényes erre, szerintem a Creative CQM sem ördögtől való és sokkal kevésbé zajos, mint az OPL3. A hibátlan SB16 keresése értelmetlen, mindegyiknek van valami hátránya/bugja. Ha olcsón akarsz viszonylag minden játékkal működő hangkártyát és nem zavar, ha nem 100%-osan eredeti az FM hang, meg nem akarsz General MIDI-re sok pénzt költeni, akkor vegyél egy sima Vibra 16C-t és kész, ezek viszonylag olcsók (nekem is van kettő tartaléknak). A hivatkozásban felsorolt hibák egyébként nem annyira gázosak, kivéve a "hanging note"-ot, de ez csak MIDI-nél jelentkezik és szerencsére van rá szoftveres megoldás.
Én egy kicsit túltoltam, izgalomba jöttem a Serdashop kínálatától és vettem egy Serdaco e-wave MIDI wavetable-t, hogy szebb legyen a zene a játékokban (őszintén szólva mégegyszer nem venném meg, mert nem ad annyit az élményhez) és egy Covox klónt is azokhoz a demokhoz, amik nem mennek jól SB16-tal.
A játékok így elég jól le is vannak fedve, de hiányzik a 90-es évek nagyágyúja, a Gravis Ultrasound, anélkül nincs demo nézegetés (illetve nézegetés még csak-csak van, de hallgatás biztosan nincs). Volt nekem régen mindkettő, az eredeti és a PnP is, de eladtam őket, a fene se gondolta volna, hogy ennyit fognak érni 25 év múlva. :) De nem nekem. Viszont van fény az alagútban, a 45 $-os PicoGUS elhozta végre mindenkinek az Elérhető Árú GUS Klónt.
Ez a kártya egy Raspberry Pico RP2040-en emulálja a GF1 chip lejátszási képességeit (emellett van még egy csomó más képessége is, de nekem a GUS emuláció volt a legfontosabb). Ez a példány az első 100 db-os készletből van, figyelgetni kell, mikor elérhető (érdemes feliratkozni és gyorsan reagálni, én is így fértem bele az első szállítmányba). Eddig minden demoval működött, amivel próbáltam, illetve annál a pár játéknál sem volt gond, amik kimondottan GUS-ra készültek és azzal érdemes használni (pl. Jazz Jackrabbit, Epic Pinball, Pinball Fantasies, stb). A GUS erőssége mindenképpen a demovilág, a játékokban nem nagyon hoz pluszt (oda inkább egy jó wavetable MIDI kártyát érdemes keresni).
Pentium MMX
Ez egy másik életképes alternatíva. Windows 98-ra kevésbé jó, de azért abszolút használható (és mindig ott a Windows 95 OSR2 is, ami viszont repül rajta). A Pentium MMX legnagyobb előnye, hogy jól le lehet lassítani, ha éppen az kell valamelyik programnak. A Pentium MMX PC-m egyébként sokban hasonlít a Pentium II-eshez.
A teljes konfiguráció
- MSI MS-5187 Super Socket 7 micro ATX alaplap
- Pentium 233 MMX (2,5 x 100 MHz-en hajtva)
- 2 x 128 MB SDRAM
- AIO - Bohemian II micro ATX ház
- Arctic Cooling Fusion 550RF ATX táp
- Alaplapi integrált Trident 9880 (Blade 3D) videokártya
- Samsung HM160HC 2,5" laptop IDE HDD átalakítóval
- Sony MPF920 3,5" floppy meghajtó
- LG GSA-H10N optikai meghajtó
- Realtek 8139D chipes PCI hálókártya
- Sound Blaster Vibra 16C CT4180 hangkártya
A gépben eredetileg benne volt a Vibra 16S, a Serdaco e-wave és a CVX4 is, mielőtt átkerült volna a Pentium II-esbe (a képek még ekkor készültek). Hogy ne maradjon hang nélkül, de bármikor bevethető legyen, kapott egy Vibra 16C-t. Ez amúgy egy nagyon kiváló retro PC, lényegében mindent tud, amire egy DOS retro gaming PC-ben szükség van. Az alaplapi Trident VGA kompatibilitása elég jó, az egyetlen nagyobb hiba az 512 karakteres szövegmód támogatásának hiánya, ami miatt pl. az eredeti Fast Trackert nem lehet értelmesen használni. Játékokban nem találkoztam hibákkal és LCD-n is viszonylag éles képe van. A 3D képességeit nem kell erőltetni, de Windowsos 3D játékokhoz ez a proci amúgy is gyenge.
BIOS-t itt is kellett frissíteni, mert lefagyott a nagy meghajtótól. Gyárilag nem volt rá frissítés, illetve az újabb verziószámú BIOS-ok eltérő hardver verziójú laphoz valóak, ezért a már említett helyről töltöttem le patchelt BIOS-t. Rá is fért egyébként, mert valami nem közismert brandelt német PC BIOS-a volt rajta, amiben nagyon sok beállítás el volt rejtve. Bár frissítés után felismerte a teljes 160 GB-ot, a biztonság kedvéért csak egy 120 GB-os partíciót hoztam rajta létre, mert a BIOS leírás alapján ez a maximum, amit támogat. Innentől a telepítés már simán ment.
Sajnos nagyon ritka az ATX formátumú Pentium alaplap. Ha fel is bukkan pár évente 1-1 darab, az jó eséllyel vagy nagyon buta (EDO RAM-os korai chipsetes régi darab), vagy valami Super Socket 7-es lap, ami eleve ritkaság és emiatt feláras.
Ennek a gépnek két baja volt: a legnagyobb, hogy micro ATX formátum és csak egy ISA slotja van. Amikor láttam, hogy a PicoGUS mit tud és mennyibe kerül, hirtelen nagyon elkezdett fájni ez az egy ISA slot. A másik, hogy újraindítás után bizonyos programokban (pl. Quake) pár tizedmásodpercre időnként "beakad". Ezt úgy kell elképzelni, hogy játszol, egy pillanatra megáll minden, kép, hang, billentyűzet, egér, majd mintha mi sem történt volna megy tovább. 100%-ban reprodukálható, de csak újraindítást követően, hideg indítás után (leállított állapotból) nem. Mindegy, hogy Ctrl-Alt-Del-lel vagy reset gombbal lett újraindítva. Furcsa jelenség, de együtt lehet vele élni. A gép jelenleg teljesen működőképesen el van téve tartaléknak.
Pentium 4
Ha azt mondom, DOS retro PC, valószínűleg nem sokan gondolnának egy Pentium 4-esre. Pedig az első DOS retro PC-m pont egy ilyen volt.
A teljes konfiguráció
- Asrock GE Pro-M2 micro ATX alaplap
- Pentium 4 2,66 GHz
- 512 MB DDR 400 RAM
- Akyga AK35BK micro ATX ház
- FSP Hyper K PRO 500W ATX táp
- Inno3D nVidia Geforce4 MX440 64 MB AGP
- Western Digital WD3200BEVT 2,5" laptop SATA HDD
- Gembird IDE - SATA átalakító
- Alaplapi hálókártya
- Avance Logic ALS4000 chipes noname hangkártya
Ez a maga korában lenézett Socket 478-as kenyérpirító a SiS 962LUA chipben található DDMA támogatásának köszönhetően érdekes, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy az azt támogató PCI hangkártyák hardveresen biztosítsanak Sound Blaster kompatibilitást. Mindemellett ez a gép kiválóan és gyorsan futtatja a Windows 98-at is, minden eszközhöz van driver. Az alaplapi VGA DOS kompatibilitása elég gyenge és a 3D teljesítménye sem valami fényes, érdemes valami olcsó Geforce MX-et beletenni. Mivel ennek a gépnek az alkatrészei egyáltalán nem számítanak kívánatosnak a retro piacon, ezért nagyon kevés pénzből össze lehetett rakni.
Az ALS4000 elvben tud SB Pro és SB 16 kompatibilis is lenni és az FM hangja sem szörnyű. Mindehhez csak az ALS4KDOS segédprogramra van szükség, ami aktiválja a kártya SB emulációját. A reklámozott SB kompatibilitás azért a valóságban annyira nem tökéletes sajnos, pl. SB Pro módban gyakran váltogatja egymást a bal és a jobb csatorna, illetve vannak programok/játékok, ahol nem működik (nincs hang). Egy ESS Solo-1 valószínűleg jobb lenne.
A másik probléma a sebesség. Ez a gép túl gyors jónéhány DOS-os programhoz és nincs mód a lassításra, legalábbis ez az alaplap + processzor az L1 cache letiltására azonnali lefagyással reagált. :( A P4 platform jellemző hátránya pedig a melegedés: ez egy 66 W TDP-s processzor. Ahhoz, hogy elfogadható szinten maradjon a zaj (DOS alatt gyakorlatilag mindig 100%-on pörög), egy Scythe Katana 3-at tettem rá, mert ez még kapható volt, és ugyan nem adtak már hozzá Socket 478-as rögzítést, de nekem volt egy Katana 3-ra is jó adapterem egy korábban vásárolt Scythe hűtőről. De egyébként normális hűtést szerezni erre a foglalatra szinte lehetetlen.
Az utolsó hiányosság a floppy és optikai meghajtó, bár ez az én döntésem volt, mert pici és kompakt gépet szerettem volna. Ezzel aztán rendesen feladtam a leckét magamnak, mert az alaplap nem volt hajlandó egyetlen itthon található pendriveról sem bootolni, pedig elvileg tud ilyet. Egy fél napos kínlódás volt, mire sikerült rászerkeszteni egy bootolható FAT32-es, DOS 7.10-es partíciót, amiről már fel lehetett telepíteni a Windows 98-at.
A gép alkatrészeinek egy részét felhasználtam a Pentium II-eshez, a maradék félgép pedig egyelőre pihen.
Észnél kell lenni
A retrozás nem egyszerű, NiCd akkuk által szétmart alaplapok, kamu cache-es 486-osok, COASt modulos Pentiumok a mára beszerezhetetlen COASt modul nélkül, gyártási hibás, vagy csak simán kiszáradt kondenzátorok és kisebb-nagyobb hardver hibák várnak a retrozni vágyó kalandorokra.
Ezek alaphangon több, mint 20 éves elektronikai eszközök abból a korból, amikor a számítástechnika évről-évre hatalmasat fejlődött. Költséghatékonyan kellett gyártani, nem évtizedes működésre, hiszen pár év alatt használhatatlanná avult egy PC.
Az egzotikus dolgokért zsebbe kell nyúlni, egy közepesen felszerelt C64 (gép, floppy meghajtó) sem kevés pénz, egy Amiga még több, hiszen eleve ritkább. PC vonalon az igazi egzotikumok, mint pl. egy eredeti IBM PC, Gravis Ultrasoundok, Voodoo-k, vagy az olyan ritkaságok, mint egy magas órajelű Tualatin Celeron sokba kerülnek. Persze ha ez a vágyad és nem okoz gondot, akkor hajrá, de tudni kell, hogy ezek a ritka, drága alkatrészek is időzített bombák amik előbb-utóbb ugyanúgy el fognak romlani, mint az olcsóbb, kevésbé kurrens retro komponensek.